Bár titkon persze azt remélem, hogy ő is a nagy pillanatot várja amikoris megszűnik az oktatómnak lenni és akkor odajön és elhív forrócsokitinnihabbal és összejövünk és szeretjük egymást és csodálatos gyerekeink lesznek és végül nyolcvan évesen (igen ő akkor már több mint kilencven lesz) egymás karjaiban alszunk el és abban a világban mindenki pónilólesz és nem esznek mást csak szivárványt meg lepkekakit.