És egyébként is, nem tudom mit kell elmesélni, talán azt a nyugtalanságot, ami elmúlt. Nincs már az a félelem az estétől, a szabadnaptól, a telefontól. Válaszok vannak, közelség van, idő van. Van metszetünk, közös kis univerzumunk, amiben minden rebbenésnek, hallgatásnak mondatnyi értelme van. Vagyunk.

A munka kérdés persze komoly. Valahol azt gondolom, hogy zseniálisan jó lenne együtt dolgozni, valahol meg persze rettegek a gondolattól.Ő meg, de nincs megsértődés, tudod, hogy mindig magyarázok, ha dolgozom. nincs persze, a kérdés inkább az nem lenne-é sok az együttből hirtelen. Majd a kiscsücsök megmondja, bár szerintem szerinte ez rossz ötlet.

Nézd az őszi levegőt! hogy átjár a tüdőn.