Egészen furcsa vagyok, rendesen nyügizek a Mostban, hogy maradjunk/ne maradjunk – kis bizonytalanka vagyok, hogy merthát a lover így meg úgy, hátha mégis mosolygok, ha látom –,de amint kilépünk a kapunk és a Göndörke felugrik a bringám csomagtartójára sikítvanevetős hangulat lesz, mi leszünk a Kazinczy utca rémei. Üzletvezetőúr még ajtózárás előtt beenged minket a Jelenbe, még egy kört is kapunk, meg sok sok szóviccet, ilyen hometown ez. lehet, hogy mégsem kéne nekem onnan soha kimozdulnom.