Tudom ám, hogy mindenkinek hiányoznak, azok régi jóféle bejegyzéseim, melyekben én és az okmányirodák egymásnak feszülünk. hát íme, legyen, engedek a csoportnyomásnak: elhagytam a pénztárcámat. nevessünk együtt.

ps. hogy lehet, hogy nincs még pénztárcacímkém? indeed.