Attól mondjuk nem jobb, hogy két-három ember arca és/vagy felsőteste hever szanaszene a monitoromon és hol őket símogatom a szememmel, ujjammal, mosolyommal, hol meg a bridget joneson röhögök és gondolom, hogy énis already a legend vagyok. vagy nem. kék levest mindenesetre énis tudok.

amúgy meg ma a narancsban a főszerkesztő megkérdezte, hogy én hallgatok e bugge wesseltoftot. amitől majdnem leestem a székről, milyen szerencse, hogy álltam.