Ma majdnem tökéletes napom volt, mert vásároltam ruhákat, meg fínom illatú samponokat és tusfürdőket és Apám a hőssel is kocsmáztunk és balettcipőben, mezítlábosan mentem ki az utcára és még MegRyan biciklizik videóm is van, de ellopták(?) a telefonom, amitől viszont amolyan 'csődtömeg vagyok, ássatok el egy fa alá, hogy nehéz legyen kijönni' érzésem van.

na jó nekifutok mégegyszer:
két hete új bankkártyám van, amihez új pinkód is jár. és mivel ahol csóróság van ott csóróság van, ezért mióta megvan azóta – netes mávos sikertelen jegyvásárláson kívül másra – nem használtam. hát a minap állok a boltban a tízdekapárizsimmal, meg a négy zsemlémmel, próbálnék kártyával fizetni, hibás pin, hibás pin, miazisten, telefonkönyvben megnézni a pin alatti számokat stimt. nyilván ekkor ugrik be, hogy új kártya új élet jelszó. azt meg fene se tudja. nyilván.
hazabattyogok, közben bámulom a telefonom, hát csak nem a hétvégén töröltem ki a piszkozat smseket, ahova a jelszó is mentve volt? óde. im a genious. indeed. nembaj, hátha megvan a papír. hát persze hogy nincs. ki lepődött meg? jónapot kívánok otp direkt telefonos ügyfélszolgálat, mibensegíthetek? a pinkódját csak ön tudhatja – mondja a robothangon válaszoló hölgyike. szuper, de neten utalni még tudok, ahhoz nem kell a jelszavam csak az azonosító, meg a bankszámlaszám (amiket felírt nekem a bankosnéni legutóbb!) meg egy jelszó. egy jelszó. tricky, verytricky. hibás jelszó, hibás jelszó, az ön kártyáját letiltottuk, kérjük pénzfelvételhez személyesen fáradjon be valamelyik bankfiókunkba. hétvégén, na ja. nembaj holnap hétfő. például új életet is kezdhetek. egy szebb pinkódokat megjegyző életet.

Ez előbb beleettem a nadrágfelhajtásomba. na mondjuk onnan kicsit sárízű volt a hagyma. istenem már megint hol tartok.

ps.: aztán bankkártyaletiltós telefonálósdi közben a hagymás kezemmel töröltem meg a szemem, ha látott volna a vonal túlsó végén lévő kedves hölgy, aki örült, hogy segíthetett nekem, biztosan megsímogatta volna a vállam és barátságosan azt mondta volna, ne sírjak, ez csak egy vacak plasztikkártya.

Amúgy ez a pénztárcaelhagyósdi több szempontból is nem vicces, mert például, amit kivettek nekem lóvét a drága lakótársaim, hát azt tegnap este viszonylag hamar eltapsoltam (bár van itthon másfél üveg bor..deminek) és most itt állok kétszáznyolcvanöt forinttal meg negyven eurocenttel, amit táskák bélései mögül, nadrágzsebekből meg tolltartó-bögrékből szedtem össze, de ez még mindig sehogysem hétszázötven forint.

Tudom ám, hogy mindenkinek hiányoznak, azok régi jóféle bejegyzéseim, melyekben én és az okmányirodák egymásnak feszülünk. hát íme, legyen, engedek a csoportnyomásnak: elhagytam a pénztárcámat. nevessünk együtt.

ps. hogy lehet, hogy nincs még pénztárcacímkém? indeed.