Szóval, a kishúgom képeskönyvében van egy bokor, ami alá az van írva, hogy fa, de a törzshosszúsági kritériumot nemigazán teljesíti, mondogatom is ezt neki gyakorta, kb 2 hónapos kora óta. de ma, mikor kérdeztem egyből rávágta, hogy bokoj. mondanom se kell, hát majd szétvetett a büszkeség, hogy ő a legzsenálisabb gyerek a világon és én is amúgy milyen klassz vagyok, hogy így megtanítottam neki. mondjuk mikor az anyukája kérdezte, akkor fa volt. meg is lepődtem, ki is derült, hogy a rafinált édesanyja úgy okította ki, hogy ha ők kérdezik, akkor azt mondja, hogy fa, ha meg én kérdezem akkor azt mondja, hogy bokor. zseniális.

távozáskor pedig az apukám ezeréves túrabakancsában álldogált, térdig elsüllyedve. de dobott puszit.