Tudom, nem lenne szabad hirtelenfelindulásból bloggolnom, de most értekeznek itt körülöttem a roppantul okos társadalomtudományi műhelyes csoporttársaim, arról, hogy a nők mennyire rabszolgasorba vannak taszítva, hogy otthon kell maradniuk gyermeket nevelni és hogy majd ha hatvan éves leszek és szeretetotthonban ülök (?! i hope not), nem fogom-e azt érezni, hogy a kölykömre pazaroltam az időmet és nem teljesítettem ki magam. kövezzetek meg, tudom, biztosan én vagyok konzervatív, de én szívesen csinálnék egy másik embert (hát az mennyire kúl?!) valakivel együtt, akit szeretek és jézusom, de még otthon is tudnék ezért maradni.