Soha többet nem iszom kávét 11óra után. akkorse, ha írnom kell. mert ha aludni kell, akkor a teperő szívem –most épp phisically, nem pedig as a usual metaphor– nem hagy nyugton.

ui.: meg, kell nekem nézegetnem négyórakor a fészbúkom, hogy aztán mindenféle angolnyelvű interjúlevelezésekbe bonyolódjam a norvég jazzről. hát normális vagyok én?