Mindig szoktam ilyen mennyiségi-minőségi arányokon gondolkodni, de aztán mindig arra jutok, hogy egye pék, bloggolok inkább.
naszóval a mindennapos esők övében, vagy a mindennapos eső kövében –ebben sosem voltam biztos: a földrajztanárunk vagy nem írta le, vagy nem artikulálta eléggé a szemantikai pauza helyét–, de legyen inkább mindennapos esők városa, igen, szóval itt, a mindennapos esők városában kerítettem a napomba 40 olyan percet, amiben elugrottam a bringámért –ami a helyén volt– meg hazagurultam vele, egy kerékfújást is beütemezve, úgy, hogy nem áztam el. who's your daddy?
