2009. november 26., csütörtök

Mássalhangzótorlódás. Dili. Fun. Like.

Amúgymeg tegnap bringázás közben megbeszéltük a gyönyörűkerékpárosfiúval (direkt hagyom függőben, hogy ő e a gyönyörű vagy a kerékpár(természetesen mindkettő)) hogy mennyire borzadok azoktól a mássalhangzótorlódásoktól, amik kettőshangzóként érnek véget. Házsor, polcsor, pácsó ilyesmik. Szerintem kéne erre hozni valami kötőjel szabályt mert ez rémes, de nem ez a lényeg, hanem h végül valami olyasmire jutottunk, hogy Pácsó a kis mexikói fiú mindig magyarázkodhatna névsorolvasásákor, hogy bocsánat az nem ám pác-só hanem Pácsó. Házsort a svéd kisfiút meg a szerelmes barátnője mindig Házsinak becézné, vagy nagyon bátor pillanataiban Zsizsinek. Én meg azon gondolkodtam, hogy őt, hogy becézném, mondjuk ő lehetne az igazi Pocak!