Tegnap este CsodaszépSzeműFiú meg én városnézéssel egybekötött világmegváltást tarottunk, majd itthon az ugróiskolás szőnyegen pezsgőtől ittasan..wait for it..ugráltunk. This much fun volt. Három óra kemény alvás után elővettem a burzsuj énemet és fizettem 390 forintot pótjegyre, hogy alhassak még egy fél órát és így ICvel mentem haza. A fogorvosnál azon gondolkodtam, hogy milyen nehéz szemmel számolni sokszor sokas négyzethálót és hogy milyen édes szeme van ennek dokifiúnak és kár, hogy én csak egy száj vagyok neki. De legalább egy száj törölközővel. Most meg néhány óra bringázás után a rádayban megadta magát a láncom, előre látom, hogy apa sírni fog mikor közlöm ezt vele. mindenesetre hazafelé sétálás közben elénekelhettem a csakacipő meg a lánc ami báánt című nagysikerű átiratot. jééj.