Eladók, vevők, letevők és letéteményesek után, most bérbeadók bérlők... hadd legyek már végre inkább simán Nap.

ha már én ugyan nem vagyok milliomos, legalább a szüleim, vagy a barátaim lennének azok, esetleg egy távoli nagybácsi. vagy egy szerető! bánom is én, csak oldja meg kicsit helyettem valaki a szeptember hónapot, mert októbertől kánaán van, de addig, addig csóróság van barátaim, csóróság és idegbaj.

Ma kettő szóra kerestem rá a google-ben: munka és lakás.
Igen, friss diplomás vagyok, na.

Néha azért azt gondolom, hogy kis ribanc a szívem. mert, amiről elhiteti velem, hogy néhány cigarettával elbír, arról álmomban kiderül, hogy térdremegést kapok egy lazább fuvallattól is. aztán élőben pedig, újra mosolygó kis hős vagyok. hát nem lehet ez követni. mi ez tőle, ha nem ribancság?!

és akkor most nem írok arról a plusz fizikai terrorról, hogy a 9.50es vonatom 13.54re ért pestre, és a maslowpiramisom alja helyett (zuhanyzás, alvás, evés) le kellett mennem a jelenbe netezni (ahol találkoztam Mindenkivel), mert itthon három feri rakta be az új ajtót (kettő szendvicset evett, egy meg habarcsot kevert) és még nem voltak kész a tegnapi melóval. arról a kétórás takarítanivalóról meg már tényleg nem is beszélek, amit maguk után hagytak. a ferik már csak ilyenek. manágerek. én meg mosrt végre bedőlhetek a jólmegérdemelt ágyamba.

Nap: valaki kitolta fészbúkra, hogy "Messit húzni az "ahányszor a kommentátor kimondja a nevét" ivós játékban mennyire szerencsés?"
A Vörös: a messzi, akkor gondolom ez esetben nem távolit jelent. meg hát Barcelona óta tudom ki az.
Nap: te se nézel gyakran forma1-et
A Vörös: az foci bazmeg.

Valaki fejtse meg nekem, hogy hogy kelhet fel és készülhet össze három ember (és rakhat oda mosást!) anélkül, hogy én egy szemöldökösszevonásnyira is felébrednék? hogy?

Szeptember óta először éjszakázom egyedül az albérletben. széétdorbézolom az egészet! bor, filmek, nagy változás a többi estéhez képet.

Ma például egyedül maradtam az albérletben, amit első körben azzal ünnepeltem meg, hogy elmentem Mr.Kultantróval ebédelni a kőlevesbe,aztán beugrottunk a kedvenc könyvesboltomba, amit kifejezetten utálok, mert ha bemegyek egy könyvért kilenccel jövök ki. rémes.
második körben pedig azzal ünneplem, hogy enyém a vár, hogy ülök itt egyedül, iszom a forróteát és fújom az orromat. fuckyeah flu!

A huszonegy huszonkettő huszonhárom albérletből hazautazásos időpontokkal végre eljutottam oda, hogy szeptember másodika után végre megint leszek itthon egyedül az albérletben. szerda estétől mézeskalács illat lesz, ruha hajtogatósdi, bájos karácsonyi zenék, meg ezek az utánozhatatlan karácsonyi fények. és kiáltom majd a húgom után szabadon: enyém a váár!

Amúgy tegnap az albérletünkben született egy pohár theory: miszerint, minél több poharad van, annál idősebb vagy. vagy fordítva.
mert hát megérkeztem budapestre, egy darab zsiris bádigbögrével és boldog voltam, aztán loptunk borospoharakat, mert nehogymár, aztán hoztam feles poharakat, mert miazhogy, de nehogy már, aztán a gödörből is loptam poharat a víznek, mert a helyzet tűrhetetlen volt és tegnap vettem whiskeys poharakat, mert hát igazán nehogymár!
aztán mikor minél több gyereked van, annál kevesebb poharad.

Tegnap este elment az áram a lakásban (a lakásból?), ami nem volt annyira this much fun, mert kicsit aggódtunk a mélyhűtőben lévő teherautónyi kézzelszedett gombáért, meg hogy miajóistent fogunk csinálni internet nélkül. szerencsére mostanra megoldódott a dolog, pedig úgy jöttem be a suliba, hogy hoztam magammal háromnapi hideg élelmet notebookot, telefontoltőt, miegymást, hogy akárhol vagyok tudjak dolgozni. majdnem jó, Napocska, majdnem jó.

Nap: jaj ez a Narancs úgy félbevágja a napomat
Göndörhajú lány: szerintem meg neked kéne félbe vágnod a narancsot..

btw, ma ki is hagyom – vérzősszívvel –, de muszáj, ha nem akarok megbukni Mindenből. nembaj pénteken pótlom, pénteken pótlom, mantrázom magamban.

Ma az új magassarkúmat vettem fel, hogy kikerüljem? elnapoljam? a cipőfűző problémát. nemtudom mit akartam ezzel mondani, most ledőlök, Kornstad szól itt a sötétben, még nem aludtam a kanapén, az ajtó is nyitva. pedig direkt figyeltem, hogy mit akarok mondani.

Itt ücsörgök a nappaliban a földön, a kanapé előtt, majd mindenféle emailváltások okán szerelmes-szomorún hátravettettem a fejem. aztán egy félhangos bazmeg mellett konstatáltam, hogy a lakásunk mérhetetlenül ferde. márminthogy mérhetően. kicsit visszavett a keserédes hangulat ízéből ez a jelenet, de hát mit van mit tenni, valakinek nevetni is kell.

Az index azt mondta, hogy 1 db banán jut egy majomra naponta az állatkertben.
ezen rémességen felháborodva jelen bejegyzésben komoly statisztikai adatokat közlök a lakókörnyezetem szokásairól, az iskolán belüli habitusokról és rólam, meg a blogomról:

Lakóközösség szokásai egy hétre vetítve

megsütött sütemények száma (tálcánkként): 3
kiragasztott post-it cetlik száma: 8
elinternetezett órák száma: 74
fészbúk lájkok száma: 300+
letöltött diszkográfiák száma: 17

Iskolai habitusok egy hétre vetítve

Hök gyűlések száma: 0,5
megtartott órák száma: 7+1(amit csak sejtek, mert nem járok)
megjelenő újságok száma: 0,25
az ebéd ára/10dkg: 160 Ft
a biciklivel érkezések száma, mióta bérletem van: 0

Én és a blogom

kattintások száma: 79326
az én kattintásom száma a statisztikámra/nap: 12
az iTunesomban most played: Ocean(625) Stay the same(509) Tánc után(120) aztán egy csomó Norah Jones, mert arra szoktam aludni.
napi nettó nyafogás percben: 151
szüleim száma kétévenkénti lebontásban grafikonon követhető, mert amúgy nem:

Tudom én, hogy nem olyan buli ez, ahol őrjöngve táncolunk az asztalon, de hoztak jedis, sithes, yodás és erősh halálpálcikát, yoda személyiét, darthvaderes kifestőt, darth vaderes telefont? meg még megannyi hülyeséget. És ez jó.

Nem emlékszem történt e ma valami vicces, csak a szoctámos papírokra emlékszem, meg arra, hogy kaptam egy Guinnesses bugyit.

just for the record: nem esne rosszul, ha bárki, aki az életem részének tekinti magát eljönne megnézni, hogy hol élek, mert Dalínak van egy csomó látogatója, én meg nem vagyok ehhez az érdektelenséghez hozzászokva. vajon anya tudja, hogy 12 napja elköltöztem?

huszonöt évesen nem gondolsz arra, hogy majd negyvenhatévesen tizenkilenc akarsz lenni. imádom megjegyezni a kapucsengő kódját.

szóval van ez az új albérlet, ahol a Dalí a bérlő, én meg nem is tudom, talán a megtűrt vagyok. és szóval már egész pofásan nézünk ki, jó sok holmit áthoztunk (kézben), el is rakosgattuk őket, azt mondjuk nem tudom, hogy azzal a másfél zsák sapkával meg kappal mit fogok csinálni, amik szanaszene vannak a lakásban. egyet felvettem, de mondjuk ettől olyan sokkal jobb nem lett.