Csak hang legyen és fény, és sok szép halott állat. Aztán majd megmondom, hogy mi a jó nekem. Megfázásra a forróvízbe-abszint az például biztos.

A Sirály és a Csiga lakásom pont egy bonobo számnyira vannak egymástól.

Arról olvasok, hogy férfiak abláltatják magukat, nehogy meghaljanak – mindeközben szomorú skandináv nők sírnak az iTunesból. kicsit füleáginak érzem ma magam.

Valami nagyon szomorút szeretnék hallgatni, valamit, ami elsírja az elmúlt három év minden egyes napját.

Olyan rendíthetetlenül lájkolom Håkon Kornstad status updatejeit, mintha értenék norvégul, hátha, hátha az lesz egyszer a pompás replika, hogy megkéri a kezem.

Akartam mesélni mindenféle mosolygósat Wről, ingyen tortákról, színészekről, pálinkákról és zenéről. de mindent felül tud írni az a mondat, hogy de finom illatod van.
én egy könnyen boldoggá tehető lány vagyok.

Több dolog is van, tegnap például szar napom volt (régóta először), ami mindenféle dolgok hiányának és jelenlétének volt köszönhető. most pedig azt a butaságot követtem el, hogy úgygondoltam mindent meghallgatok, amit a bárányok kiraknak fészbúkra, de az nem vetődött fel bennem, hogy direkt fognak ezzel engem spammelni. a 3 és fél órás nyan catet nem vagyok köteles meghallgatni. főleg a 23 perces dream theater, a nyolc perces dobszóló és a hat perces draft punk után.

És persze jártunk ma is errearra, puli mr.kultantróval, mika göndörkével ketten, patent meg exfőbérlővel és aztán a persze hometownban találtuk meg azokat, akiket nem is kerestünk. mert ott ült mormócka, meg az ő balachkája, azon reménykedve, hogy hátha arra tévedünk. és lőn! és persze pultosom is befutott, ujjával bordáim közzé, szemével mellkasom alá, papírgalacsinjával pedig a kérdőjelek erdejébe furakodott. hát ha neki ott jó, akkor legyen így. mindenesetre konspirátor-stratéga pozíciómat utálva, ám vállalva állok az úr színe előtt, a háttérben Apey szól, és csak a szoknyámat lengető szél jelzi, hogy az életem valójában nem animgif, hanem valóság, ami kicsit konstans.

Eleven Hold for President
Félévente.

- Férfi vagy, vagy nő?
Minden csak újabb hely, újabb ürügy
még egy násztáncra, hát sóhajts, feküdj!
Nincs csak egy fajta fiú, egyfajta lány.

- Írj magadról!
Mert mindig van, aki többet ér

Milyen ruhát vegyek fel,
Hogy jól illeszkedjek?!

Másom nincs, csak az életem,
egy kócos senki vagyok.

- Hogyan írnád le az előző kapcsolatodat?
Két baz'meg közt egy szeretleket mondva

Nincsen válasz, nincs miért

Van úgy, hogy a szív hiányzik,
Van úgy, hogy a fej.

- Milyen a jelenlegi kapcsolatod?
Újból inni járulok hozzád,
de mindig jobban szomjazom.

Túl sokat akartam, és nem volt még
Belőled elég,
Most itt fekszem a sárban

Tudom, hogy kereshetném a tökéletes verset,
De nem találnék idevalót!

- Most hol lennél szívesen?
A földi élet nem rejt szépet!
Bújj el végleg! Bújj el kérlek!

- Mit gondolsz a szeretetről?
Ez egy örök szeretkezés!
Egy végtelen szenvedés;
Szemét körforgás!

Kés nem rajzolhat szíveket!
Lássák meg valódi szívemet!

- Milyen az életed?
Félsz, az legalább élet közeli élmény.

És nincs mellettem társ-simogató

- Mit kérnél, ha egy kívánságod volna?
Veled együtt lennék távol mindentől!

Ha meg_feszülök sem találom sehol a neten, hogy mi az a dal, ami a jóbarátok The Last One részében van, mikor letették a kulcsokat és már csak az üres lakást veszi a kamera. pedighát ohhwáo (ahogy Narancslány mondaná), valószínűleg azzal a dallal is letudnék élni egy életet, de legalábbis nagyon szívesen aludnék egy youtuberepeatelt veriójára. need.

ps.: megtaláltam, szerelmes vagyok.

Ma több minden is a jajjj kategóriába tartozott véletlenül, mert például Tarr Bélát néztem a vonaton (nem mintha reméltem volna, hogy végig tudom nézni vagy hogy megértem egyáltalán), aztán voltam Maria Joao koncerten (biztos ma elmebeteg emberekre vágytam), aztán véletlenül skinnybitch tumblikra tévedtem, ami nem tett jót az önértékelésemnek és még a harry potter öttel is egy szobában vagyok. szóval jajjj.

Amikor az ember hőse kegyetlenül megfeledkezik az egy_óra_múlvára lefixált találkozóról, az mondjuk annyira nem jó érzés. cserébe, mikor Žagarék megosztják az ember cikkét, na az viszont kúl.

Valaki vigyen el a bonobo koncertre, mert most nem futi a keretből és Végtelenül szomorú leszek, ha nem lehetek ott!

Szóval, amikor azt mondtam a koncert után egyből távozni akaró (majd utána tényleg távozó) srácoknak, hogy nem vagytok ti koncertre szocializálva, akkor ott arra gondoltam, hogy nem csak akkor lehet egy kocsmában maradni üldögélni a muzsika után, ha a színpadon álltál, hanem egyébként is. kólázni, például. mert utána jön ám a kibaszott varázslat, amikor még csak úgy, kedvtelésből fölszeretgetjük a zenészeket a színpadra. egytől félháromig.

Na, most éjszaka a Paganza – Vígasztalót feltornázom a dobogó harmadik fokáról az elsőre. mert vígasztalhatatlan vagyok.

Nem tudom egészen pontosan hol lett a tegnap este zárlatos, de hát istenem, már elszoktunk az igazán rocksztár éltmódtól, nembaj gyakorolni kell, gyakorolni kell, meg énekelni hogy too drunk to fuck. never.
szóval így nézünk legközelebb valamikus amerikációkat. pedig megmentette volna az estét, ha a magyar vándor jön le hamarabb, és nem a másodikrész. cserébe most három leányzó macskába gömbölyödve filmezik, jajong és rakottkrumplit nyammog. ó azok a drága katzenjammerek!

Amúgy arra jutottam, hogy Håkon Kornstad vegyen feleségül valószínűleg tényleg valahonnan fentről szerzi az inspirációt, mert olyan kis elvarázsolt, hogy azt élmény nézni. hátmég hallgatni. cserébe nagyon fánimáni volt a koncert, mert még sok nagykedvenc zenésszel is találkozhatott az arrafelé dohányzó fiatal újságíróleányzó (KissErzsi, ZságerBalázs, BarabásLőrinc, Mitsou, HarcsaVeronika, SzalókiÁgi na speciel őt egyáltalán nem szeretem) és ha, akiket szeretek hallgatni, azok szeretik, amit épp hallgatok, akkor az pipa. nem? de. nyolc.

Csá, Misi! - Szomorú vigasztaló

Halhatatlan vagy
az égiek még féltenek
minden összeállt egy képpé
ha figyelsz most megfejtheted
annyi próbálkozás után
igazán megérdemelnéd
annyit játszottál már ingyen
csak a tétet emelnéd

éjjeli délibábot látok
régi menedék az egyedüllét
miért is haragudnék rád,
szomorú vígasztaló?!

minden egybefolyt és mégis
a részletek kirajzolódtak
esős idő volt egész héten
mostmár szülessen minden újra

éjjeli délibábot látok
régi menedék az egyedüllét
miért is haragudnék rád,
szomorú vígasztaló?!
éjjeli délibábot látok
régi menedék az egyedüllét
miért is haragudnék rád,
szomorú vígasztaló?!
éjjeli délibábot látok
régi menedék az egyedüllét
miért is haragudnék rád,
szomorú vígasztaló?!

Miután ma indokolatlanul nagymennyiségű norvég jazzt erőltettem le a szüleim, a faszt, az itthoniak (már lassan megbolondulok itt a hivatkozójelzők kapcsán) torkán, megnéztem az eszter hagyatékát (amiben biztos vagyok, hogy végigolvasni nem bírtam volna ezt a vergődést, de így lájtosan jó volt), aztán elmentem fél kettőkor sétálni, mert havazott és narancssárga volt az ég (és a világon a tigrisek a legjobban a narancssárga színű eget szeretik).
Ez egy zárójelektől érdekesedő bejegyzés lett. ja és a petőfin csináltam hóangyalt. akkor ezt most zárójelbe teszem. ( ja és a petőfin csináltam hóangyalt.)

Az előbb lefeküdtem, lehunytam a szemem és az opposite side of the sea közben azt éreztem, hogy Oren Lavie és Regina Spektor mennyire egymást keresik az életben. vajon vannak számok, amik ránk illenek a tudtunk nélkül? vannak emberek, akik összehallják az igényeket?

meg kell tanulnom zenélni, hogy valami harmadik fél összeirányítson az Oren Laviemmel.