Állok, szívverésem
egy pontba sűrítem,
lélekzetem
idegeimbe
szorul
hát
még
hova
húzódjak
össze
hogy
ne érjenek villámaid?
Miért?
És még mindig nem elég, Uram?
Fekete élként
egeid felé hasítok
kínozhatsz, gyötörhetsz,
vértajtékos testtel is
győztesebb vagyok nálad.
Kálmán Eszter 1970
