Amelie szereti kiskanállal feltörni a karamellt a puding tetején, sétálni a párizsi napfényben, mélyen beletúrni a zöldségesnél a babszemek közé, kavicsokkal kacsázni a Saint-Martin csatornán, megpróbálni kitalálni, hány embernek lehet orgazmusa éppen abban a pillanatban („Tizenöt!” – jelenti be a kamerának), és szabadon engedni a képzeletét.

Anett szereti, ha feketére vannak festve a körmei, mert hosszúnak tűnnek tőle, szereti a feketeribizli hosszúlépést, ha a redőny lyukai reggel mintákat rajzolnak a falra, ceruzával a falra rajzolni a gondolatait és szereti, ha estefelé azt veszi észre, hogy tökéletes napja volt.