Szóval megint a kávégép felé fordulva éltem, mikor egyszercsak (és tényleg!) ott állt a férfi, frissen nyírva, illatosan. Nem is lehetett hinni a szemnek! Miután megvacsorázott és megvárta míg végzek a munkámmal, utána együtt vettük a levegőt, vita köztünk csak abban lehet, hogy ki tekeri a cigit.
Ámulni kell mindig, mindenen, hálásan szorulni egy váll és a fal közé, csak nagyon óvatosan árasztani a fényt, meg ne riadjon éjjel a másik.