Míg én a Maslowpiramisom legeslegalját próbáltam ma összetartani minden erőmmel, addig más emberek iskolába, meg dolgozni mentek és élték a kis életüket. kicsit irígyen nézek rájuk most, mert speciel ők ma bent voltak a kedvenc órámon, és esetleg még meg is tudták beszélni, hogy mi lesz a holnapi zhban, vagy legalább az anyagot honnan szedhetem le. fuck that, mostmár tényleg muszáj meggógyulnom, úh lehet, hogy elmegyek inkább fröccsözni. Ha a második szintjét teljesíteni tudom a piramisnak.