Tegnap este, ahogy szoktuk a kocsmából hazafelé kitaláltuk, hogy jaj nincs otthon, tej, meg kenyér, meg egyéb nüansznyi hülyeségek, úgyhogy betértünk a Jobbikos fiúkhoz hazafelé, akik a népszínház utcán a nemzeti érzület kicsiny, ám virágzó szigetét testesítik meg éjjelnappali boltjukkal. Kicsiny meg virágzó, de semmiképp sem boldog, állapítjuk meg mindig Göndörhajú lánnyal, mert ahol mi megjelenünk, ott általában arc nem marad mosolytalan, ámde és azonban itt! Nem tudom, hogy a nagy nemzeti érzület ólomsúlyai vagy széphazánk gazdasági gondjai húzzák e le ezeknek a srácoknak a szájának csücskét, de igazából nem is érdekel már, fogom a zsömléimet és a magyar naranccsal a hónom alatt rongyolok ki a boltból, mielőtt hozzám vágnak egy jobbikos öngyujtót vagy pólót.