2011. február 24., csütörtök

Ma a világ leggyönyörűbb MagyarParancsos fotósával dolgoztam együtt (távolról, mikor nézi a gépét egészen olyan, mint apa (csak magasabb), ki lepődött meg? senki?), nevezzük nevén Jack. egészen öt percig voltunk ugyanabban a teremben és legalább háromszor szólt hozzám és kétszer mosolygott. erre szoktam azt mondani, hogy biztos, hogy gyönyörű gyerekeink lesznek.
lehet, hogy az ilyen mondataim miatt gondolja rólam AkiNemAlszik, hogy mindenkibe szerelmes vagyok? mondjuk mikor felnyikkantam Jack megjelenésére, akkor AkiNemAlszik csak megvakarta a szakállát, mintegy jelzés értékűen.