Meg van ez a pest-miskolc dolog is, amiről annyit sírtam mostanság.
hát igaz.
megérkeztem budapestre és nem volt hangrobbanás és kedvvirágzás. nem volt semmi. felültem a lovamra, de nem öleltem magamhoz, feltekertem a naphegytérre, de nem volt kellemes. hát miezmiez? persze mikor a press feliratú homlokom miatt majd ingyen engednek be a bonobora, az például aint bad, és amikor elszívtam az első dunhillt a kiadóban, akkor azért végre éreztem, hogy hello világ!