Van ez a dilim, hogy nem tudok úgy aludni ha világítanak a ledek éjszaka.
nem tudom, talán olyan földöntúlinak hatnak, vagymi. de lényeg a lényeg, hogy ezt mindig orvosolni kell lefekvés előtt.
a notebook telepet megfordítom, lovag a dezodorát tette a hangfal elé, a saját hangfalamat leragasztottam, a nappaliban lévő routerre csak rázárom az ajtót, de volt már fiúnak a nadrágjával is eltakarva.
a legnagyobb problémát magának a notebooknak a ledjei okozzák, esztétikai érzékem nyugalmának érdekében nem ragasztom le, de az éjszakai zenehallgatás (amon tobint ne hallgassatok éjszaka, rémálmodni fogtok tőle, norah jones, katie melua, sting meg ezek jók alváshoz, meg a her morning elegance, Aki Nem Alsziktől bármi, jack johnson, damien rice is jó lenne ha nem lenne az a tízperces sípolós csend az egyik számban) de a lényeg, amit mondani akarok, hogy a problémát meg kell oldani alapon, Bob Jaque –aki egy szimpatikus kis babzsák dinoszaurusz még az énekszertárból kimentve– üldögél egy ideje a ledeken. valljuk be kind of sweet dolog arra ébredni, hogy a kedvenc zenéim mennek és egy bohókás kis dínó bámul. mondjuk egy fiú jobb lenne, de ez se rossz.
