Mú. Need.

A kobuciból hazafelé csak húsz perc az út, persze hazáig kattogott az agyam. Már megszoktam, lassan a biciklis zenéimhez már nem is maga a gondolatroham kötődik, csak simán a kattogás.

Olyan jó lenne arra hazajönni, hogy valaki mellé bebújok az ágyba, megmelengeti a hideg lábaimat az övéivel. Olyan jó lenne végre valakit hívni, hogy most indulok, húsz perc és otthon vagyok. Olyan jó lenne összeszuszogni valaki oldalát, olyan jó lenne várni a nap végét, hogy végre mehessek hozzá, olyan jó lenne hallgatni ahogy elmeséli a napját, olyan jó lenne reggel megkérdezni: hogy aludtál, olyan jó lenne filmezésközben összekönnyezni a mellkasát, olyan jó lenne fagyit enni a kiskanaláról és olyan jó lenne megsímogatni csak úgy, szeretetből, szerelemből. Úgy hiányzik ez.