Valószínűleg a világ legnagyobb kliséje lenne az Eddától az Elhagyom a  várost linkelni akár itt, akár fészbúkon, de azért érzek valami ilyesmit.
most megyek és amikor legközelebb bejelentkezem, már nem lesz miskolcon az állandó lakhelyem. tulajdonképpen sehol sem lesz.

A Másik blogba való.

Látod már nem számollak,
megálltál ott, ahol énis kiléptem az életemből.
Kiléptem, de hová?

Meghalt a kutyám pedig nagyon szerettem. Ilyenek ezek a dolgok, csak úgy meghalnak, anélkül, hogy megkérdeznék, hogy nem baj e. Lehet, hogy hagyom Göndörhajúlánynak, hogy szeptemberben vegyen egy másikat.

Notlike.

ide meg most az jön, hogy 20 lennél.
már nem öregszel velem.

Azon az éjjel

Azon az éjjen
az órák összevissza vertek.
Azon az éjjel
holdfényben úsztak mind a kertek.
Azon az éjjel
kocsik robogtak a kapunk alatt.
Azon az éjjel
könnyben vergődtek a fülledt szavak.
Azon az éjjel
égett szobánkba gyertya, lámpa.
Azon az éjjel
féltünk a borzasztó homályba.
Azon az éjjel
arcunk ijedt volt, halavány.
Azon az éjjel
halt meg szegény, ősz nagyapám.

Azon a reggel
csupa rokon jött, sirató nép.
Azon a reggel
sürögtek az öreg mosónék.
Azon a reggel
kendővel kötötték fel gyönge állát.
Azon a reggel
lassan vezettek a földúlt szobán át.
Azon a reggel
rozsdás pénzt tettek kék szemére.
Azon a reggel
riadtan bámultam feléje.
Azon a reggel
csak hallgatott makacs ajakkal.
Azon a reggel
olyan volt, mint egy néma angyal.