holnap Budára költözöm. minden nap át kell jönnöm egy hídon. meg vissza. a negyvenkilences villamos lesz a barátom, ami hangos, meg lassú, viszont cserébe régi és valahogy jobban tetszenek rajta az emberek. meg elég szép útvonala van.
Budával az van, hogy én még sosem laktam nem a belvárosban. és buda, definitely nem a belváros. persze nyitott vagyok az ilyen szépséges új dolgokra (mint buda, meg a negyvenkilences villamos, meg a férfi a közös lakásunkban), de azt hiszem azért költözöm budára, mert a csávó szeretne.  buda. Buda. Buda!
Csakhát, a Csigu nem két perc lesz, és a Lumen se az ablakom alatt van, és a munkahelyemre sem érek be egészre, ha ötvenkor kelek. dráma tudom, de én ehhez szoktam hozzá.
Viszont a férfival fogok lakni, ami nem is olyan nagy dolog, hisz én most is vele lakom. de holnaptól ő is velem fog lakni. megrázó ez, de nem aggódom semmin, csak várom nagyon.