Kevés van, az elveszett gondolatoknál rosszabb. Vákuumot hagynak maguk után, szinte fáj az agy, ahol a valaminek kéne lennie és most meg csak a kaparászás van, a gyűjtögetés, a hogyis, mitis, a visszafelé gondolás, hogy hátha még meglehet, hátha nem veszett el végleg. És de.