A fel nem vett telefonok, ugye. Látod ezek árulnak el minket: téged őróla, engem anyámról.
Volt idő, amikor minden telefont felvettem, már nem az alkalmasság etikája nélkül, mindenesetre semmiképp sem félelemből, ha mégsem. Nem taktikázásból.

A dolgok, amikről nem beszélünk.
Fordult a kocka, mondhatnám azzal a nyers cinizmussal. Most én félhetek attól, hogy a szókimondóan hívogató vágy elviszi oda, ahol én egy összevont szemöldök vagyok, egy rossz gondolat akkor, mikor ott eldől a szex.
Egy összevont szemöldök, egy futó rossz érzés, amit elhesseget az ember, hogy majd később foglalkozik vele. Persze akkor már mindegy --tudod a linearitás!--, a dolgok sorrendjében lemaradva hátulról nézem majd szomorú szívvel, hogy melyik pillanatban voltam jelentőség nélkül a sarokban felejtett tárgy, amit a fontosak édenéből figyelmetlenségből, vagy nemtörődömségből ejtett le a jóisten.