Drámai fordulat persze az, amikor az ember kivonódik az internet világából, valahol persze önhibáján kívül.
Mikor nincsen mail, nincsen fészbúk és nincsenek ezek a misztikus kis naplóbejegyzések sem, amik összekötnek engem magammal és veletek is.
Milyen ez a blogablak, mindig meg kell lepődnie a szememnek, meg az ujjaimnak, amikor itt állok a szerkesztőfelületen. Van minden gondolat, nagy felhőkben, puha textilként.

A kapcsolatok, azok a mások most a fejemben, elmúlt a disney szerelem, múlik a tizenhatévesség, múlnak a megszokások, amik nem őszinték. Most van a vesztenivalóból származó félelem, van az elromlottság érzése és közben mégis az a gyomori boldogság, az a halkan morajló jókedv.
A csávó és én, a felsejlő m betű.