Fènyt kaptam, haza megyek -- mondtam a fèrfinak reggel, aki mellett fekszem ès kelek nègy napja. Hazudtam. Nem kaptam fènyt, csak rettegek az összevont szemöldökeitôl, a valószínûleg nègy napja nem làtott Szôkètôl ès a fènytôl is. Rettegek èn mindentôl most, olyan illèkony ez a kibaszott boldogsàg. Olyan règ jàrt belôle ennyi ès màr annyira èhezem.