Kicsit mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy majd ha utánam csinálja valaki az életemet (de legalábbis az elmúlt pár évet) önellátósággal, köztársasági ösztöndíjjal, anyaparákkal, meg partikkal – na szóval majd akkor fogom magamat kis pötty senkinek érezni bárki mellett is, és majd akkor fogom úgy igazán komolyan venni, hogy lehetne ezt jobban is, ha ez a valaki még jobban is csinálja.