2011. szeptember 29., csütörtök

Van ám egy jegyzetfüzetem, aminek az elejébe telefonszámokat, meg feladatokat, meg ilyen egyéb jegyzetfüzet-itemeket írok, de minden jegyzetfüzetemnek a vége az igazán érdekes, mert oda mindig magamat írom, a vonaton, elalvás előtt, a kocsmában, ha jönnek a buta félelmeim, meg az egyéb érzelmi viharok. ma, míg sütött a nap, ebéd után valami olyat találtam, ami ha igaz, akkor egészen nagyon másképp kell gondolkodnom magamról. mindig csodálom, hogy ugyanabban a szervezetben úsznak a kérdések, mint a válaszok.