Igazából tegnap végre(?) tudatlan kislánynak éreztem magam egy fiú mellett olyan dolgokban, amiket imádok. merthát valljukbe, tulajdonképpen bárkinek eltudnám nézni a merida biciklijét, ha hvgt meg narancsot olvas, meg úgy falja a könyveket, hogy nem tudok vele lépésttartani, hogy ha otthon van színházban, fotóban és még zenész is. azt meg hát már meg se említsük, hogy alkoholt szolgál fel.
szóval az a sok minden, amit elvárok egy fiútól az benne megvan és ráadásul közben nem félek tőle, hogy ne találná meg a sliccén a gombokat (márúgyértem, hogy nem egy elveszett kis nyulambulancia).
és a tetejébe még dögös is.
de mit is akartam ezzel az egésszel konkluzálni?