Amennyire féltem ettől a négynapos egyedülléttől, annyira gyorsan (és jól) telt el. szerintem titokban a barátaim és üzletfeleim szépen kiküldtek egy doodlet, hogy ki mikor fog vigyázni rám, mert voltak itt Pocakhasonmásék, Az a fekete srác, Mormi, meg Narancslány, meg Mr.Kultantró, aztán kiscsalád, meg Jane. szóval a világon mindenki. és még tulit is kaptam!
ha én nekem virágot kéne kapnom én mindigy csak pár szál tulit kérnék, vidámszínű selyempapírba tekerve. nincs annál bájosabb, csak talán az a csokor, amit Lélekcseppek vett a nagynéném ballagására, mikor még jártak. az a kis mezei, mintha a rétről lett volna összekapkodva. na mondjuk virágot kötni, azt nagyon tudott az anyukám.
