Olyan furcsa ez az egész. mikor felnőttebbnek kell lennem a saját anyámnál, az olyan végtelenül rossz érzés. én vagyok a pici, a fiatal, a gyerek, akire vigyázni kéne, akinek tanácsot kéne adni, hogyhogyan csinálja az életét. és nem fordítva. mikor fog valaki rám vigyázni és nem én valakire?
sorry bro, ma nincs csattanó, ma igazi spleen van.