Megint ott tartunk, hogy ha kérhetnék, akkor új életet kérnék. pedig kezdtem már megszeretni a mostanit is, de be kell látnom., hogy vége van a nyárnak nagy bánata van a cinegemadárnak és visszakerülök azokba a problémakörökbe, amikbe ilyenkor dívik. megszokni az iskola ritmusát, a könyvtárillatot, a problémákat a notebookommal, az inkább megírom még ezt és majd utána fekszem le érzést is durván magamra kell szednem. jézusom, holnapra mit kell csinálni? nightmare.
mindenesetre gondolom vannak jó dolgok is, csak sokkal kevesebb, mint szeretném. például a tegnapi koncertet nagyon élveztem, csak a pszeudóproblémáimnak kéne gátat szabnom, mert amit nem mondanak vagy csinálnak az nem történik. ergó semmi sem történik.