Már volt ez, de talán némiképp változott.

Nevezz meg egy olyan énekest, vagy zenekart, akit szeretsz és a kérdésekre válaszolj az énekes/zenekar számaiból!
Eleven Hold

- Férfi vagy, vagy nő?
Ez a lány, az igaz társam rég,
nem tudom hol cseszték el, hogy ilyen lett,
de örök hálám ezért!

- Írj magadról!
Most még nevetsz,

kócos hajjal!

Másom nincs, csak az életem,
egy kócos senki vagyok.
Hogy szeretnének, én nem hiszem,
a létükből így kimaradok!

Elférsz, de a szíved vágd ki,

csak helyet foglal!

Szalajtok csöppet, sajnálom,

nincsen pénzem, nevem.

Néhány dolgot még át kell élnem,

addig biztos, míg úgy nem érzem,

hogy a kéjből ugyanúgy elég már,

mint a fájdalomból.

Hogyan írnád le az előző kapcsolatodat?
Ajándék, hogy te voltál,

aki a szerelmével a létbe segített.

Te sem lennél az, aki vagy,

ha nem véted el pont százszor.

Nézd, az aranybúza ölén ring a szél!

Szebb időkről regél. Te csak bízz,

s ne a gondokkal törődj! A tolmácsa légy!

De ebben más lehet társad.

Ne bánd, mert én nem vagok házad, csak egy híd!

Épp, hogy több legyél nálam,

azért szóltam pár szót.

És tudod,

megtiszteltetés volt.

- Milyen a jelenlegi kapcsolatod?
Lehull a melledről,

az a közösen használt testem.

És nincs mellettem társ, símogató.

Ha érintésért lázong

csak érted szomjas a bőr.

Titkok és hajlatok közt

megbúvó gyöngy a szád,

de fekete folt, egy csöpp kis gond az,

hogy mást imád.

Túl sokat akartam,

és nem volt még belőled elég,

most itt fekszem a sárban,

és látom, hogy semmi se tőled szép!

A legszebb bűnöm voltál!

- Most hol lennél szívesen?
Parfümmel itatott réten,

rajtam fekszel, álmodsz.

- Mit gondolsz a szeretetről?
A féltés udvarán,

ölelj magaddá.

Mindenki után jössz rá úgyis,

hogy engem kerestél.

S ha kilélegeznéd,

én tüdőmbe szívnám a halált!

- Milyen az életed?
Ez egy örök szeretkezés!

egy végtelen szenvedés;

szemét körforgás!

Szerelemből halál,

szép sem kell már!

Az Úr, ő a ludas mindenért,

mert mindig önmagához mért;

ha a májához: ittam,

ha szívéhez: sírtam valakiért.

- Mit kérnél, ha egy kívánságod volna?
Most nézz a szemembe,

mond, mit vársz még?

Lelkem úgy kíván szeretni, mint a tiéd.

Már nem kell újabb nap!

elég csak még egy percnyi békesség,

egy szellő átfúj majd beléd,

ha lelkem szenderülni tért.

Egy vérző alkony láthat majd minket,

együtt lélegezni a szerelemben.

Tessék játszani!