Könnyű esti móka.

Szóval ma a kultúrintézmény látogatás elején nem éreztem magam olyan jól, mert deprimált partnerrel sosem olyan fun a fun, de aztán úgy láttam, hogy nahát itt ez baribari: csacsogunk és milyen nagyon kúl. hazafelé persze őrjítően lassan tekertünk (amit imádok), símogattunk sünit és mindenfélékről csacsogtunk tovább. aztán az ajtóban ez a mackóformájú sweet majdhogynem egyik lábáról másikra ugrálva feszegette kicsit a nexusunkat, amire én csak a szokásos cserfességemmel legyintettem, pedig ha érdemileg jóval régebben kérdezi valószínűleg múzás lett volna a vége. most kicsit tartok tőle, hogy ezek után pszichobloggernek tekint ha idetéved, de hátha ha eddig nem, akkor eztán sem, ha meg igen, akkor üzenem, hogy: úgyis látlak! :D