kezdetnek például lógáztam a lábam a váróterem fehér műanyagülésén, mikoris valami penetráns körömlakkszagra lettem figyelmes, aki ismer engem elismerem elég jó eséllyel tippelhet arra, hogy összetörtem a táskámbanlévő négy, azaz 4 darab körömlakk valamelyikét, minthogy ez is történt. Természetesen a felhozatalból (miszerint: sárga, fekete, piros és bordó) a legvérjellegűbbet sikerült kiiktatni, amitől több mellettem ülő néni rémülten tekintgetett irányomba, hiszen a létfontosságúságukkal egyenesen arányos darabszámú női cikkek viszonylag nagy kupacát sikerült kimenekítenem a táskámból, összematyázva ezzel úgy nyakig mindenemet. (Baszki, aki ezt a mondtatot elsőre végigolvasta és értette, az írjon nekem egy levelet, hogy biztos lehessek benne, hogy jól írtam e.) Szóval nyakig vérkörömlakkosan bementem az orovoshoz, aki nagy meglepetésemre hülyének nézett, majd megerősítette a diagnózisomat, miszerint a fasznak hordok fémcsatos órát, mikor tudom, hogy fémallergiám van.
A második mélypont a villamoson esett meg, mikor a bliccelésemről a figyelmem elterelődött a körmmlakklevakargászásra, így történhetett meg, hogy jött az ellenőr és megbaszott tejszínen cseresznyével a tetejemen, pedig gondoltam, hogy a véreskezűségem elég elriasztó, de biztos túl jól haladtam a lakkeltávolítással.
Az utolsó mélypont hazafelé menet, a dombon esett meg, egészen pontosan én estem meg, illetve el, de akkorát, hogy a combomnál elszakadt a nadrágom és még egy körömlakk összetört a táskámban.
Szerintem hirdessük meg itt most rögtön, hogy vége van a napnak, mielőtt elvágom a kezem egy papírlappal és elvérzem.
