Ja amúgy a filozófia meg piha.
Aztán mikor Gumilány gon-do-san-ar-ti-ku-lál-va súgta az előttemülőnek a válaszokat szószerint, inkább elegemlett és beadtam.
Ekkor volt [még]egy szerelmes pillanatom a filótanárral, amikoris megkérdezte, hogy jólsikerült e, mindent tudtam e. És mikor ellenőrizte a diákomon, hogy valóban én vagyok e [nem mintha nem emlékezne az egyetlen lényre aki az összes óráján bentvolt] kicsit hozzá ért a kezemhez a keze.
Tudom, hogy meg akar kérni, hogy legyek a felesége és szíves örömest igent is mondanék neki, de az errőlszóló apró félórás belsőcívódásom közben találkoztam az 'ellenfelével' és ettől a ténytől úgydöntöttem, hogy bármilyen szívfájdító is ez[mindkettőnknek], sajnos semmi sem lehet a kapcsolatunkból, mert a szívem már másé.
Mindezt persze később tudattam vele egy "ó_te_drága_őszintén_sajnálom" pillantással, mikor elhagyta az épületet.
