Papírhópihékbe vágdosom bele
a mintámat. Ha nemis
az arcom, de énvagyok.
Tudod szeretném kicsit,
hogy este mielőtt kialszod
magadból a benned lopakodó
nyúzottságot, szeretném, hogy
lásd. De tudod, ja nem, te
még nem tudod, hogy
én magam vagyok a naiva.
Ez azért jó, mert te is szebb leszel,
és énis melléd remélem néha
boldogankinyílt önmagamat.
