Azúgyvan, hogy pénteken bálozunk mint a kurvaélet. Ezt elég nagy belsőmeccsezés előzte meg azért -ákos koncert jamierobi ilyesmik-, de már megvettem a jegyet, úgyhogy na. Mert vaneza fiú akimaitt így hátha érdemes, merthát szülinapja van vagymi. (nem, most nem az unokatesómpasijárólbeszélek.)
Osztán ma kaptam wiwmailt a lányaimtől akiket kedvelek, hogy így menjünk el valamelyikőjükhöz és készüljünk együtt. Én kedvelem őket meg minden, de bevallom minden nőiességemet vesztve, hogy nagyjából 1 órában képzeltem én ezt a hamupipőke bálbamegy projektet. Ebből egy félórát ölel fel a zuhanyzás, negyed órát az öltözés -ebből úgy tizenhárompercet a fűzősfelsőmfelvétele-, kettőtől ötpercigterjedően a sminkelés, a maradék tízpercben meg a 'mithagyok itt? jajj jajj. jóleszek így? jajj jajj. örülnifog az ajándéknak? jajj jajj.' féle nyavajgós drámát adom elő azoknak akik hajlandóak meghallgatni.
Mivel a smikelős részt kivéve az összes többi felvonást mindenképpen itthon nyomom le, hátnemistudom. De roppantul kedves tőlük. És igen megint érzem, hogy rosszul vagyok összerakva.
