Álltam és néztem eltorzult arcod, és annyira boldog voltam. Csókokkal akartam borítani, meg könnyekkel, meg szorosan átölelni téged. De én csak álltam és néztem eltorzult arcod és annyit mondtam: szia anya!
2013. szeptember 10., kedd
Rettegünk. Ő és én -- messze egymástól -- félünk a bevallhatatlan lehetőségektől. Zaj nélkül zihálunk, nyugodt hangon beszélek, hogy ne tűnjön fel, hogy meg ne érezhesse: rettegek.
