Épp elfáradtam magamnak lenni.
Zömében élvezem, de a terhem mindig én maradok.
Sötétben, néha szólok magamnak: elnyúlni volna jó valami fövenyen vagy réten, bánom is én! Nekifeszülhetne az égboltnak a hasfal, a hónaljak kacagnának, mert végre süt rájuk a nap, a köldökömbe mászna bogár és én csendben tűrném, hogy kényeztet a világ.
Csak kérnem kell és adatik?