A rigóutcai égbolton lesem a csillaghullást, a ház tövében fekszem, a beton még meleget nyom a derekamhoz. Jól esik, ezen a -- pesti nő számára hűs,-- bükkaljai éjszakán. Kérlelhetetlenül az orromba tolul az augusztusi földrehullott körteillat, barna, darázs rágta édesség ez. Fektemből felhőtlennek látom az eget is, magam is. Szokatlan mély nyugalom.