Onnan nézem majd a pesti zűrzavart. Napsütötte teraszon, csukott szemhéjam mögött látom majd a várost: nélkülem bolyog tovább. Addig is szokja a hiányomat a szoba, én meg csak ülök és arra gondolok, hogy az újdonságomat meg nem szokja még semmi.
Csak én.
