tegnap az őrület határáig hajtottam magam, egyre csak hergeltem. Sírás, belső hiszti, igazi fizikai fájdalmak, borzalmas volt. és aztán megérkezett a fiú, fogta magát és amikor érezte, hogy nem vagyok jól, akkor jött. hihetetlen. mármint az is, hogy jött és az, ahogy megnyugodtam a látványára, az abszolút felfoghatatlan.
ez jó. és rossz. óvatosnak kell lennem, ha zöld a szemem lehet még baj a csávó nélkül.