Valahol ott kezdtem elveszíteni a kontrollt, mikor már megint a képzeletbeli csávómnak veszek cuccokat, mostéppen zöldcsíkos sálat. aztán valahol ott is van egy kis kontrollvesztés, mikor fél ötkor a youtuberól bossanovára-klarinétozásra táncolok (így visszaemlékezve mezítláb, persze valójában csizmában, mert ordashideg van), majd másnap fél négykor méérhetetlen fejfájásra kelek, az orrom is fújom és még ilyenkor érkezik az asszonyi áldás is, melyeknek összességét, számomra érhetetlen módon smack levessel, dobozos fantával és barackos joghurttal próbálok orvosolni. még a zene se szól, annyira fáj ez az egész.