Sajnos az elmúlt huszonnégyórából csak olyan dolgokat tudnék mesélni, amitől ökölbe szorul a kezem, görcsbe rándul a gyomrom, sírni, sőtmitöbb sikítani is lenne kedvem, vagy rábaszni az ajtót a történtekre, az eseményekre, a szereplőkre. persze mindezt, vagyis egyiket sem tehetem, így csak állok ott, mindenkivel szemben(,) roppantul megértőn és beleöregszem a történetbe. éljen a katasztrófa turizmus! éljen miskolc! éljen a párt család!