Remélem egyszer majd leteszek valamit az óriások asztalára, mert a törpékét már unom. kérdés az, hogy fogom-e látni, hogy mikor nőnek meg körülöttem az emberek. most is csak azt látom, hogy az életem minden területén lúzerkedek. az indokolatlan sikerektől, vagy ellenükre pedig igen nagyon eltudok fáradni, keseredni, már a szavakat sem találom. elég is.