Hogyan kell elmondani azt, amikor végre csillog a szemedben valami új, de aztán történik valami más és az egész remény-varázs-csoda dolog lehullik és már csak a teátralitást látom és megint ott állok az utcaparton és csóválom a fejem. négy óra van, négy és fél óra indul a vonatom oda, ahol magam alatt vágom a fát. hogyan kell ezekről a dolgokról beszélni?